A Régi Csárda

Amikor a mai Dunántúlon a Pannon tenger hullámzása megszűnt, a dombok és völgyek szárazra kerültek, az ember itt letelepedett. Mikor és kik voltak az első jövevények, nem tudjuk, de az 1970-75 között végzett szakszerű ásatás során előkerült tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a korarézkor és a későbronzkorban (ie. 2300-1900) és a koravaskorban (ie 1900-350) itt emberek éltek.

A következő jövevényeket már név szerint ismerjük, a mai Franciaországból a kelták. Ők 250-300 évig éltek itt és temetkeztek a Homok dűlőkben a szőlőhegyre vivő út déli oldalán. (ie. 350-12). Kelták hatalmát a hódító Rómaiak törték meg és ie. 12-től iu. 433-ig uralkodtak Pannóniában. Itt, ezen a helyen is kiépített telepük volt. Temetőjük a szőlőhegyre vezető út jobb oldalán van.

A Római birodalomnak is buknia kellett, mert megmozdult egész Eurázsia. Népek vándoroltak keletről nyugatra és vissza, északról délre, és e mozgások metszéspontja a Kárpátmedence. Zalának ez a része már akkor is stratégiai hely volt, mert a Földközi tenger körül létrejött kultúrák, Észak Afrika, Kis- és Dél Ázsia, csak az Adriai tenger folyosóján közlekedhetett Európába. Ennek szárazföldi folytatása Nyugat Zalán át, tehát ezen a vidéken keresztül volt lehetséges.

A hatalmas Kanizsabereken való átjutás csak a magyarszerdahelyi patakpart szárazulatán volt lehető, mely aztán Kanizsa-Buda-Kieven át belső Ázsiába vitt. A honfoglaló magyarok itt élő családokat találtak 907 körül. És már akkor országút –una magna via- húzódott erre észak-dél iránnyal.

A középkor nagy részében ez a vidék a Hahót nemzettség érdekeltségébe tartozott. A török megszállás minden eddig kialakult rendet megsemmisített. Kanizsa várának 1690-ben történt felszabadításával új helyzet állt elő, a birtokviszonyok is átrendeződtek. A harcokban résztvevő vezetők jutalmul nagy lehetőségeket kaptak. Batthyány Ádám dunántúli főkapitány seregében szolgált Inkey Ferenc légrádi várkapitány és Kotori vajda. Hűségének jutalmaként kapott Kanizsa környékén hatalmas birtokot. Az Inkey-ek generációkon át eredményesen gazdálkodtak, közéleti tisztségekbe kerültek, míg aztán Inkey János 1842-ben bekövetkezett halálával elveszett minden, mert pazarló gyermekei 4 év alatt elherdáltak mindent. 1846 április 6-án az egész birtokot megvette Őfelsége Királyi Fenség Fülöp Jenő, Flandria grófja Brüsszeleszben. Birtokát Clement Péter Ferencre, javai és jogügyi igazgatójára bízta. Tőle többen vásároltak a birtokból, köztük Blumensein Alajos, akitől aztán 1893-ban Németh István vásárolta meg a csárdát a körülötte lévő földdel együtt.

A csárda épületét az 1700-as évek második felében építhették. Fogadóságon kívül postakocsi állomás és zsandárszállás szerepe is lehetett. A betyárvilág idejében gyakran jelentek meg itt ők, a vadvizes és zalai erdőrengeteg mélyéből előlépve találkoztak a civilizációval. Nevezetes az idősek körében még ma is emlegetett női betyár volt Harmat Rozi. Németh Istvántól Németh Károly örökölte a csárdát, aki 1929-ig üzemeltette azt. A közelmúltban történt felújítással az épület visszakapta eredeti formáját és szépségét, és a betérő kedves vendégek szíves rendelkezésére áll.

E vázlatos összeállítást készítette Balla Lőrinc.

Célunk a vendéglátás tradícióinak megőrzése a hagyományos magyar ízvilág alkalmazásával, illetve adott hagyománymegőrző rendezvények lebonyolításával, így az „5 Postakocsi Találkozó” nevet viselő eseménnyel. A hagyományok megőrzése mellett fontos szempont számunkra, hogy az étterembe érkező vendégek családias légkörben érezzék magukat. A panzióban maximum 38 fő szállását tudjuk biztosítani egyidőben. Az étterem befogadóképessége 60 fő, illetve a kültéri rendezvények lebonyolítása során megközelítőleg 250 fő helyezhető el az egy hektáros alapterületnek köszönhetően.

Cégünk esküvők, születésnapok, ballagások, osztálytalálkozók és egyéb rendezvények lebonyolítását vállalja.

Az étterem épülete az 1700-as évek második felében épült, postakocsi állomás és ló pihenőként, továbbá betyárok búvóhelyeként szolgált és zsandárok szállásaként. 1929-ig Németh István és Németh Károly örökös üzemeltette a fogadót. A közelmúltban történt felújítással az épület visszakapta eredeti formáját és szépségét, és a betérő vendégek szíves rendelkezésére áll.

Legjelentősebb kitüntetésünk a Kamarai Védnöki Tábla (A Somogyi, Veszprémi és Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamarák által minősített vendéglátóhellyé vált.)